Tegnap megint kau koncerten voltam, ami miatt szívem-lelkem nagyon örült. Mitöbb, ugrált. A lábam is ugrált. Kénytelen voltam jól érezni magam, mert nem tehettem mást. Az ottani fizikai közeg megteremtette ezt számomra. A hangosítás hihetetlenül béna volt (köszönjük págisz) ennek ellenére az együttes megcsinálta a koncertet, mi több ledarálta (nem a sebességére értem). Mindenki mozgott és jólk érezte magát és ihaj. csuhaj.
Volt a szokásos "parasztvakítás", ezt most jó értelemben mondom és ez is már nagyon hiányzott nekem.
Egyszóval köszönjük KAUKÁZUS! Az én nevemben.
