Kb. 5perc alatt írtam.
"Annyira el tudom képzelni, amikor odajön valaki elém az utcán egy napon és egy fegyvert szegez a homlokomnak, attól mintegy 5 cm-re. Nem mondana semmit. Egyenesen nekem, a fejemnek, se szó, se beszéd és várna.
Minden ember elugrana körülöttem és meg sem próbálna megmenteni.
- Persze - gondolnám magamban - ez a helyzet nem olyan, mint a filmekben.
Biztos vagyok benne, hogy az ugrana be először, miért jöttem erre? Mi a francnak kellett nekem pont ezen a napon erre járnom, sőt mi több , miért keltem ma fel korábban, hogy jöjjek elintézni az ügyeimet? Vagy minek futottam a busz után? Ha lekésem már nem vagyok ebben a helyzetben.
Nem mondanék semmit, teljesne világos. Hülye lennék. Nem tudom, hogy bolond azaz ember vagy csak simán elege lett az életből, a világból. Talán csak embert akar ölni. Pech. Pont engem.
Izzadnék. Egyre erősebben verne a szívem. Az is lehet, hogy elsírnám magam. Lehet, hogy nem, de nem fogtak még fegyvert rám. Nem tudom meddig bírnák az idegeim azt, hogy bármikor meghúzhatja a ravaszt és ennyi.
Persze biztos, eszembe jutna ilyen nagyon magas röptű gondolat, hogy:
- Hát ennyi az élet! Nem hiszem el, hogy így...
Gondolom csak állnék és becsuknám a szemem és megvárnám míg elmúlik. Valami történni fog. Várnám a megmentőt? Nem. Semmiképp. Talán ez az a dolog, amibe akkor sem hinnék. Nem lenne perceken belül egy mesterlövész, aki lekapná egy tetőről.
Csak állnék, mint egy idióta és hülye gondolatokkal űzném el az időt.
Imádkoznék magamban, hogy :
- Ments meg Uram, többet nem vétkezem ígérem. Megváltozok, csak ments meg!
A csodát várnám a legjobban. Felkelek vagy üres a tár, vagy ez csak egy tv-s átverés, ami elég szarul esne, de még midnig jobb, mint így a hírekbe kerülni és egy napos sztár lennék az emberek életében. Maximum pár hétig lenne nagy demonstráció, hogy milyen ez a közbiztonság és miért vehet akárki fegyvert.
Aztán lecsendesedne és csak a családom gyászolna éveken át.
De még mindig ott állok. Mi lesz a vég? A végső a halál vagy meggondolja magát és mégsem akar majd lelőni. De az is lehet, hogy csak megsebez és nem fogok meghalni. Talán csak lebénulok. Húú, de rosszul hangzik. Csak nyomorék leszek... tolókocsis, értelmiségi fogyatékos... egyre rosszabb. A halál lehet, hogy jobb? Dehogy jobb! Nem akarok meghalni. Sose akarok meghalni, miért pont egy ilyen hülye gyerek miatt legyek olyan mozdulatlanul, véresen szétfolyt agyu a földön. Nekem ez nem tetszik!
De mi van, ha rám esett a választás??? Annyira rosszul hangzik. Meg fogja húzni a ravaszt. Látom a tekintetén, hogy nem akarja abbahagyni már. Túl sok idő telt el. Most már ott tartok, hogy az egész életemet megbánom, minden elrontott percet, minden kis apróságot, amikor valakit megbántottam, már papnak is beállnék, ha most megkönyörül a halál rajtam.
S az Isten szól:
- Fiam te következel."
